Egy kis előzmény. Kaname egyre jobban magához akarja vonzani Yuukit. Azt szeretné, ha vele lenne, sőt, a kedvesévé emeli. Az okát nem tudni, de Yuuki arra kéri Kanamét, hogyha a kedvesévé válik, akkor avassa be a múlt rejtelmeibe. Tudja, érzi, hogy köze van a férfihoz, csak épp konkrétumokat nem tud. Kaname belemegy az alkuba, ám mégsem árulja el a titkot.
A későbbiek során Yuukit kísérti a múlt, van, amikor hirtelen mindent vér borít. Kezd megrémülni, nem tudja, mi tévő legyen. A vég, a gonosz pedig egyre közelebb ér, így Kaname úgy dönt, ideje Yuukinak felébrednie.
Megjelenik a lány szobájában, amikor sír és szenved a fejében keletkező káosztól. Kaname a képességével elaltatja a lányt, majd mikor Zero visszalép a szobába, csak annyit mond: "Te sosem árulnád el őt" és elviszi Yuukit. Fel, a tetőre (vagy mi az). A lány magához tér ugyan, de épp akkor, amikor Vámpír a nyakába mélyeszti a fogait. Nem túl gyengéd, ez látszik is, de hát ki bírná visszafogni magát, sok, hosszú év után, amit várakozással töltött? Ezután Kaname a saját csuklóját is megsérti, magához vesz a véréből, majd a lány ajkaihoz hajol. Egy csók kíséretében juttatja a lány szervezetébe a saját, tisztavérét. Ezáltal Yuuki visszanyeri az öntudatát és minden emléke megrohamozza a buksiját. Eközben a többi vámpír érzi, hogy valami történik, meg hát... érzik Kaname vérének szagát.
Yuukiban tudatosul, hogy Kaname nem más, mint az ő testvére és ezt Zeroval sem rest közölni.
|