Yuuki hatalmas lépésre szánja el magát, miközben végiggondolja, mi lett volna, ha egészen más körülmények között találkoznak Zeroval. Ha ő nem vámpír, ha a fiú nem vadász. Talán őszintén beismeri, hogy tetszik neki? És ha Zeronak nem kellett volna évet ismételnie, akkor felette járhatna egy évvel. De persze Yuuki úgy van vele, hogy a bátyjával biztos nem jönne ki akkor sem. A bál előestéjén meglátná összeverve és biztos leszidná, hogy nem szabad verekedni. De azért ezek után mégis ellátná a sebeit. És hogyan folytatódott volna ezután? Talán sehogy. Emberként a 17 éves Yuuki.. mit tett volna?

Zero kilép végre az ajtó mögül. A reakció dióhéjban ennyi:

"Ha mindketten emberek lennénk, soha nem találkoztunk volna egymással."

Yuukit nem is különösebben érdeklik a szavak, elkapja a fiút és használni kezdi rajta a vámpír képességét. Zero érzi, hogy valami elkezd eltűnni, valamit kezd... elveszíteni.

- Mit művelsz?! Yuuki!
- Ha elveszem az emlékeidet rólam... ha eltüntetem magam a szívedből... végre szabad leszel, Zero!
- Eltünteted...? Ne... Ezt nem teheted! Hagyd abba, Yuuki!
- Sajnálom. Bocsáss meg... de máskülönben nem tudok továbblépni.

Zero tehát elveszíti az emlékeit a lányról. És hogy ez mennyire lesz jó, az később kiderül... de Yuukinak határozott terve van a bátyjával kapcsolatban, amit meg is oszt velünk:

- Kanamét csak úgy állíthatom meg, hogy emberré változtatom...