Maga az álarcosbál azért kerül megrendezésre, hogy előcsalogassák Kuran Kanamét és Isaya beszélni tudjon vele, hátha kiderít valamit. Maga a bál kissé feszült hangulatban telik, hisz mindenki tudja, miért gyűltek össze. Yuuki és Zero is megjelennek, természetesen álarcban. És bár mindketten tudják, hogy a másik ki, mégis kapunk tőlük egy igen érdekes, számomra kissé szívfacsaró jelenetet. Először is táncolni kezdenek.

- Nagyon hasonlítasz egy lányra, aki sokat jelentett nekem. De egy éve meghalt.
- Te is hasonlítasz egy fiúra, akit féltettem és óvni akartam, de végül csak fájdalmat okoztam neki. De... biztos nem ő vagy. Hiszen ő... sosem táncolna egy vámpírral.

"MIért? Miért kellett, hogy így legyen? Szeretem. Ez az érzés valódi, és mélyen bennem él."

Félreértés ne essék... Nem vagyok Zeki shipper, és Zerot sem kedvelem különösebben. Azaz fogalmazzunk úgy, hogy volt egy időszak, amikor sok volt nekem a depije és ezért háttérbe került nálam. De ez a jelenet... érződik belőle, hogy igen, tényleg fontosak egymásnak és sosem fognak szó szerint ellenségként tekinteni egymásra. Közös múltjuk van, amit nem fog elsöpörni az, hogy Yuuki vámpír-e vagy sem. Itt egy fél pillanatra még szurkoltam is nekik, hogy na, egy kis boldogságot megérdemelnének ezek ketten. Lényeg, Zero kicsit közelebb került hozzám, nem csak emiatt, hanem az egész 18. kötetet együttvéve.
A jelenet után megjelenik az, akiért megrendezésre került a bál, így az idilli pillanat szilánkjaira törik.